A bomba formában lévő színésznő elmesélte, milyen volt az élete azelőtt, hogy országszerte ismert sztár lett belőle.
„Cserfes, jókedvű gyerek voltam. Sokat voltunk a szabadban, váz alatt tanultam meg biciklizni. Nagybajomban nőttem fel, kertes házban laktunk, igazi vidéki életet éltünk. A szüleim mindig támogattak, hogy tanuljak. A kerti munkákban nem kellett részt vennem. Érdekes, hogy felnőtt koromra pont a kertészkedés lett a mindenem. Hatalmas biokertem van, ahol minden növényt én ültettem. Rajongok a gyógynövényekért, ezek segítettek a fogyásomban is. Egy éve tíz kilót adtam le három hónap alatt, amiben segítségemre volt egy remek gyógynövénykeverék, amelyben megtalálható például a Fülöp-szigeteken termő banaba fa levele, amiről a helyi gyógyítók azt mondják, hogy a hatására a zsíroknak csak a fele képes felszívódni, vagy az indiai csalán, ami az anyagcsere felturbózásáért és a zsírok kiürítéséért felelős. Nem kellett lemondanom semmiről, mivel jelentősen csökkent az étvágyam. A kúra nem csak a testemet, de megcsorbult önbizalmamat is helyre tette” – emlékezett vissza Ilona, aki aztán kicsit korábbi időkről is mesélt.
„Gyerekkoromban táncdalénekes akartam lenni, egy fadarab volt a mikrofonom, és ugy énekeltem az udvarunkon. Irodalmi színpadra jártam, szavaltam, a faluban én voltam az ügyeletes versmondó, engem küldtek szavalóversenyekre is. Mindig szerettem szerepelni. Aztán kamaszkorban már nem voltam olyan jó tanuló, a fiúk iránti érdeklődés erősebb lett. Lányosztályba jártam, lestük a B-s fiúkat. A kaposvári focimeccsekre mentünk, de nem a sport miatt, hanem azért, hogy nézzük a focistákat. Mint minden kamasz” – mesélte nevetve a színésznő.
„Édesanyám kárpátaljai, kiválóan beszélt oroszul, igy én is orosz tagozatos gimibe jártam a Kaposváron.Tanárnak szántak a szüleim. Titokban jelentkeztem a színműre, ahol sokkal korábban volt a felvételi, mint a többi egyetemen. 1500-an jelentkeztünk és elsőre felvettek. Az utolsó rosta akkor volt, amikor az érettségi. Akkor tudtam meg, hogy felvettek. Olyan boldog voltam, hogy Azt sem tudtam, hová legyek, nem is emlékszem szinte semmire abból a napból. Aztán hétvégén mentem anyukámékhoz haza, és akkor mondtam el, hogy nem leszek tanár. Az anyukám örült, az apukám azt mondta, hogy inkább rendes foglalkozást kellene választanom. Szerintem heccelték a munkatársai, hogy nem lesz rendes lány belőlem. De idősebb korában egyszer mondta nekem, Jól van lányom, örülök, hogy rendes lány maradtál. Valóban voltak nehézségek a karrieremben, de a minta, amit hoztam otthonról, az mindig velem volt. Nem tettem olyat, amit később megbántam volna. Láttam, hogy Sokan képesek voltak bevetni a bájaikat a karrierért, de nekem ez idegen volt, én soha nem vetettem be semmit azért, hogy elérjem a céljaimat, hittem abban, hogy igy is sikeres lehetek” – vallotta be a színésznő.
