Átvette az irodalmi Nobel-díjat szerdán Stockholmban Krasznahorkai László.
A Nobel Alapítvány nevében Astrid Söderbergh Widding, a kuratórium elnöke köszöntötte a díjazottakat. Beszédében hangsúlyozta: az ünnepséghez a világban zajló folyamatok sötét hátteret képeznek.
„A gyors, kiszámíthatatlan, paradox és kusza folyamatok miatt a jövőre nézve nehéznek tűnik reményt és bizalmat ébreszteni. Ebben a világban Alfred Nobel víziójának öröksége emlékeztető arra, hogy a tudomány, az irodalom és a béke átalakító erővel bír” – szögezte le.
Mint mondta, a tudomány az emberiség számára közvetítő nyelvként szolgál a tudás határainak felfedezésében és bővítésében. Astrid Söderbergh Widding hozzátette: tiszteletben tartja Alfred Nobel alapelvét, amely szerint „nem a nemzetiség számít, a díjat a legméltóbb személynek kell odaítélni” .
A díjazottak tevékenységét méltatva Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjáról is beszélt. Úgy vélte, a díjazottak a tudáson, tisztességen, kiválóságon, kreativitáson és inspiráción át reményt kínálnak. Szólt arról is, hogy a passzív szemlélődés helyett aktívan kell részt venni a tudományban és az irodalom szabadságának védelmében, a békéért folytatott törekvésekben, hogy a jobb hellyé váljon az emberiség számára.
Krasznahorkai László az irodalmi Nobel-díjat látnoki erejű életművéért kapta, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét.
„Krasznahorkai László nagysága íróként az, hogy sikeresen ötvözte az illúziómentes, az ember által meghatározott törékenységén át a művészi személetet az irodalom erejét vetett rendíthetetlen hittel” – mondta Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke a magyar írót méltatva.
Mint jelezte, Krasznahorkai László idei irodalmi díja ritka erőt ismer el a kortárs irodalomban. Felidézete az 1985-ben megjelent Sátántant, amely nagy szengógót keltett, és közvetlenül a mezőny szuggesztív kifejezésekkel ábrázolja egy kilátástalan embercsoportot egy elhagyatott gazdasági telepen, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt.
„Ez az apokaliptikus téma tovább erősödik Krasznahorkai második jelentős regényében, az ellenállás melankóliájában, egy kisvárosban játszódik. (…) Az író a rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét, ahol senki sem bújhat ki a rettegés hatása alól” – mondta Anders Olsson.
Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke kitért arra, hogy későbbi műveiben Krasznahorkai továbbfejlesztette egzisztencialista írásmódját, amely a sötét abszurd és a burleszk humor közép-európai hagyományaiban gyökerezik, Franz Kafkától Thomas Bernhardig. (MTI)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
