A táncművész legújabb műsorát készítette az újpesti OFF Kultur tánctermeiben, teljes diszkréció mellett.
A Lord of the Dance magyarországi próbafolyamatáról az egykori szövőgyár kapuin kívül senki nem tudott. Flatley is csak egy exkluzív interjút adott. Ezt.
– Örülünk, hogy Budapesten üdvözölhetjük. Miért ezt a várost és miért pont az OFF Kulturt választotta az új show megalkotására?
– Egy karácsonyi műsoron dolgozunk, amit majd Budapesten is szeretnénk bemutatni, de nem ez a helyszínválasztás oka. Mielőtt ide érkeztünk Szlovéniában turnéztunk, és az új műsor próbáit ebben a régióban szerettük volna megkezdeni, hogy ne kelljen sokat utazni. Amikor új produkciót hozunk létre, megvannak a csapatomban azok a profi szakemberek, akikre a helyszín megtalálásában támaszkodhatok. Történetesen az egyikük, Papp Zoltán magyar. Felhívtam Zolit, hogy kellene egy helyszín az új show próbáihoz. Lengyelországra, Szlovákiára vagy Magyarországra gondoltunk. Ezekben az országokban jó az idő nyáron, így a táncosaink kellemesen tudják tölteni a hétvégéket. Zoltán visszahívott, és azt mondta, hogy megtalálta a megfelelő helyet. Átküldte a képeket, amiből azonnal láttam, hogy ez tökéletes lesz nekünk.
– Beigazolódtak az elvárásai?
– Számomra mindig a táncosok jelentik a legfőbb visszajelzést. Amikor, utánuk egy héttel én is megérkeztem és először beléptem ebbe a létesítménybe, rögtön megkérdeztem, hogy jól érzik-e itt magukat. Azt válaszolták, hogy ide még vissza kell jönnünk. Amikor ezt meghallottam, tudtam, hogy ennél jobb helyet nem találhattunk volna. Büszke vagyok, hogy itt állíthatjuk színpadra az új álmunkat.
– Zoltán feleség Andrea is benne van a tánckarban. A csapat nemzetközisége van bármilyen hatással a koreográfiákra?
– Hosszú évekig az ír tánc nagyon tradicionális művészi forma volt. A kezeket szorosan a test mellett kellett tartani, amit én megváltoztattam az előadásaimban. Az első munkám a Riverdance volt, amit hátra hagytam, mert valami nagyobbat akartam alkotni. Ekkor született meg a Lord of The Dance, aztán jött a Kelta Tigris, majd, ahogy nőtt a népszerűségünk és egyre többet turnéztunk, érkeztek a táncosok mindenhonnan. Csatlakozott hozzánk német, ausztrál, kanadai, angol, ír, skót, walesi művész is. Mindenki hozzátett egy kis sajátos ízt a műsorhoz. A 2000-es évek elején érkezett Pap Zoli az egyik válogatásunkra és a szóló részben csinált egy hármas forgást egylábon, majd olyan stabilan érkezett a talajra, amitől nekem is elállt a lélegzetem. Így kezdődött a mi barátságunk és kapcsolatunk. Ma már ő a jobb kezem, aki kreativitásával új látásmódot hozott a történetmesélésbe. A Budapesten készülő új karácsonyi műsorunk, már hármunk kézjegyét fogja viselni: Zoltánét, a másik koreográfusunk, Keaganét és az enyémet.
– A magyar tánclépéseket akkor már jól ismeri. Mi a helyzet a magyar ételekkel?
– Természetesen ettem gulyást, rántott húst és a híres magyar borokból is megpróbáltam párat. Volt köztük egy nagyon szép desszert bor, aminek a neve most nem jut eszembe.
– Biztosan tokaji aszú volt.
– Igen. Na, ennél jobbat még nem ittam ebben a kategóriában.
– Biztonsági játékos, amikor külföldön étkezik, vagy szeret megkóstolni helyi különlegességeket?
– Igyekszem mindenhol különböző ételeket kipróbálni. Így találkoztam anno a sushival is, ami azóta az egyik kedvencem a nyers hal és az izgalmas fehérjék miatt. Ahol csak lehet, ezt választom, mert tudom, hogy tápláló étel, mégsem fekszi meg a gyomromat.
– Bejárta az egész világot. Hol főztek önre eddig a legjobban?
– Írországban egy folyóparti kastélyban élek, ahol a konyhát az én ízlésemre szabták, ezért nekem mindig is az otthoni lesz a kedvencem. Egyébként bárhová megyek, szeretek éttermeket kipróbálni. Londonban például az egyik kedvenc felfedezésem egy magyar étterem volt, a Gay Hussar, ahol mindig fantasztikusakat ettem. Ha a kedvenc éttermeimben valahol új étel kerül az étlapra, akkor én mindig azonnal megyek, és kipróbálom, amint kapok asztalt. Amikor pedig nincs újdonság, akkor eszek egy steaket egy pohár borral, egy szelet friss halat.
– Chicagóban írek lakta környéken nőtt fel?
– Nem, inkább kemény környéken. A város déli részén. De főleg ír vendégeink voltak, mert ír származásúak vagyunk. Amerikában sok kultúra keveredik. Minden városnak megvan az a része, ahova a kínaiak, olaszok, lengyelek, magyarok járnak. Az írek is mindenhol a világban ír helyeken gyűlnek össze, ezzel is ápolva a kultúrát. Mert a kultúra a gasztronómiában is gyökeredzik.
– Ír ételeket ettek otthon gyerekkorában?
– Az ír gasztronómia nagyon egyszerű, leginkább krumpli, hús és zöldség. Tiszta és egyszerű, de nem árt, ha mellette mindenevő az ember.
– Mi magyarok a kultúrafogyasztásban vagyunk mindenevők, és hála önnek, az ír táncot is megszerettük. Meddig kell várnunk, hogy a táncosait újra élőben láthassuk?
– Először találnunk kell egy játszó helyet az új műsornak, ami képes befogadni 1500-2000 nézőt. Úgy gondolom, ennek inkább jövő karácsonyra van realitása. De biztos vagyok benne, hogy próbálni is jövünk még vissza Magyarországra.
Forrás: OFF Kultur TV
