Az Európai Unió bejelentette, kilép a nemzetközi Energia Charta Szerződésből, mivel az már nem egyeztethető össze az EU éghajlat-politikai céljaival.
Az Európai Unió Tanácsának Brüsszelben kiadott közleménye szerint a soros belga elnökség írásban értesítette az Energia Charta Szerződés letéteményesét a kilépésről, amely egy évvel azután lép hatályba, hogy a címzett megkapta az értesítést.
„A tagállamok között létrejött politikai kompromisszumnak köszönhetően az Európai Unió és az Euratom egy éven belül kilép az Energia Charta Szerződésből” – fogalmaztak.
A tagországok ugyanakkor egyénileg továbbra is támogathatják a készülő, modernizált szerződést, amelyet az egyezménnyel foglalkozó következő konferencián szavazhatnak meg – tették hozzá.
Felidézték: az Európai Bizottság 2023 júliusában nyújtott be javaslatot az uniós tagországok kormányainak képviselőit magában foglaló Tanácsnak arra, hogy hozzon határozatot az Energia Charta Szerződésből való kilépésről, valamint egy hasonló, az Euratomra vonatkozó javaslatot, mivel egyrészt úgy ítélte meg, hogy az egyezmény nem egyeztethető össze az EU éghajlat-politikai céljaival, másrészt azon aggodalmak miatt, amelyek az európai zöld megállapodásban és a környezetvédelmi célokat meghatározó párizsi megállapodásban rögzítetteknek meg nem felelő problémákkal, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó befektetésekkel kapcsolatosak.
Az Európai Energia Chartát 1991. december 17-én Hágában írták alá, alapelveket fektetett le az energia nemzetközi kereskedelméről, tranzitjáról és energetikai beruházásokról. A chartát világméretűvé szélesítő Energia Charta Szerződést és az Energia Charta Jegyzőkönyvet az Energiahatékonyságról és Környezetvédelmi Kérdésekről 1994 decemberében Lisszabonban írták alá, és 1998 áprilisában lépett életbe. A szerződést máig ötvenegy állam írta alá, valamint az Európai Unió és az Euratom. 2015. május 20-án több mint 65 ország és szervezet – köztük az EU és valamennyi uniós ország – fogadta el és írta alá az új Nemzetközi Energia Chartát, amelynek kinyilvánított célja a lehető legtöbb olyan új ország bevonása, amelyek az energiaügyek területén együtt kívánnak működni, és „felismerik az energiát termelő, szállító és fogyasztó országok számára az energiabiztonság fontosságát„. (MTI)
