Az Egyesült Államok 35. elnökéről jelent meg könyv a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában.
A Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa által írt kötetet a Terror Háza Múzeumban mutatták be szerdán.
A könyvet elsőként Mártonffy Balázs, az NKE Amerikai Kutatóintézet igazgatója és Magyarics Tamás, az intézet tudományos főmunkatársa méltatta.
Mártonffy Balázs kiváló munkának nevezte az írást, amelyet sok háttérkutatás előzött meg, és kiemelte, hogy a könyv szerzője különválasztja az embert a mítosztól, a mítoszalkotástól.
Elmondta, John F. Kennedy teljesen más szemszögből közelítette meg a bel- és a külpolitikát. Kiemelten fontos ismérve volt az elnöknek, hogy a belpolitikával kevesebbet foglalkozott, és – mint a könyvben is olvasható – „gyakorlatilag saját maga külügyminisztere akart lenni”. A külügyi hatáskör és a külügyi befolyás halmazát szerette volna magához ragadni J. F. Kennedy – jegyezte meg Mártonffy Balázs.
Kitért arra, hogy az Egyesült Államok nagyon sokat változott Kennedy korához képest, és ennek egyik oldala, hogy akkor a Szovjetunió, most pedig Kína vonalán keresi az Egyesült Államok a külpolitikában az ellenségképet.
A kutatóintézet igazgatója szerint ma krízishelyzetek menedzselésekor lenne szükség egy Kennedyre, aki a külpolitikai eszköztár teljes halmazát gyorsan, reaktívan tudja kezelni.
Magyarics Tamás arról beszélt, hogy John F. Kennedyben három álom testesült meg: az írek politikai szerepvállalása, az, hogy ő volt az első katolikus amerikai elnök, valamint az új generáció megjelenése.
Azt mondta, hogy John F. Kennedy reálpolitikus volt, az egyik első elnök, akit „igazán megcsináltak”, tudatosan készült a pályára, valamint a látványpolitizálás nagyon sokat számított az ő esetében is.
Magyarics Tamás kiemelte: Kennedy „lezárás volt és újdonság”.
A méltatásokat követő kerekasztal-beszélgetésen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a kötet szerkesztője arról beszélt, hogy J. F. Kennedy egyszerre volt szexszimbólum, egyfajta rocksztár, profi politikus, államférfi, és az, hogy egy merénylet áldozata lett, valamint nem tudni, mi történt, hozzájárul ahhoz a titokhoz, amellyel Kennedy továbbra is rendelkezik.
– Még mindig érdekes a számunkra, még mindig érdemes rá figyelni – fogalmazott.
Schmidt Mária kiemelte: mint a könyvből is kiderül, Kennedy nagyon tehetséges, szorgalmas és elkötelezett politikus volt. Az is igaz, mindent megmozgattak azért, hogy elnök lehessen, de Kennedy „beletette a munkát”, mindent elkövetett azért, hogy a helyzeti előnyéből valódi sikert tudjon kovácsolni – mondta.
Schmidt Mária rámutatott arra is, hogy Kennedynek az antikommunizmus volt az egyik legfontosabb vezérfonala, és hogy az 1963-as magyarországi általános amnesztiában neki volt a legnagyobb szerepe, ezért „hálával tartozunk neki”.
Az amerikai álomról szólva megjegyezte, a generációjának nagyon fontos volt, mert a szabadságot, a lehetőségeket jelentette, és ezt Kennedy meg is testesítette.
Schmidt Mária szólt arról is, hogy szerinte az amerikai álom még nem ért véget, „most talán nincs a legjobb állapotában”, de bízik benne, hogy megint magára talál, és fontos lenne, hogy legyen újra valami, ami „tudna nekünk valamiféle lelkesítő jövőképet adni”. Az fenyeget ennek az álomnak a végével, hogy Amerika egyre inkább „szabadsághiányos állapotban” van – mondta.
Fekete Rajmund közölte: Kennedy karakterét tudatos sajtóhasználattal építették fel, hogy egy amerikai álom születhessen belőle. Amellett, hogy rendkívül felkészült politikus volt, a külső megjelenésére is nagyon odafigyeltek – tette hozzá.
A szerző kiemelte, Kennedy a külpolitikára összpontosított, mert úgy gondolta, hogy ezzel tud nemzeti egységet teremteni.
Szólt arról is, hogy Kennedy volt az egyetlen amerikai elnök, aki levélben válaszolt Mindszenty József hercegprímásnak, és meg is köszönte a helytállását, azt, hogy harcolt a kommunizmus ellen.
Az amerikai álomról szólva megjegyezte, hogy Kennedy pályafutása útmutatást jelentett mindenki számára. A halála kapcsán pedig kitért arra, hogy a szovjet blokkot is sokkolta a tragikus esemény.
Fekete Rajmund a könyvében úgy fogalmazott: „Bátran kijelenthető, hogy John F. Kennedy volt az Amerikai Egyesült Államok első, modern elnöke, akinek szakmai karrierjével párhuzamosan és tudatosan építették a médiában kialakítandó képét is. Életének egyes karrierállomásai (háborús hős, bestselleríró, Pulitzer-díjas szerző, képviselő, szenátor, amerikai elnök) képkockák, melyek önállóan is értelmezhetők, de egymás mellé rakva őket, komplex képet alkotnak.”
A kötet szerzője a fiatalon elhunyt elnököt több szempontból is vizsgálja: mint politikust, mint hazafit, mint édesapát, mint férjet, mint egy nép reményét, aki – talán nem túlzás ezt állítani – egymagában testesítette meg a hőst és az amerikai álmot – olvasható a közreadott sajtóanyagban. (MTI)
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt