Amikor azt hallják, hogy mulatós, a legtöbb profi, vagy magát profinak valló zenész fintorogva húzza el a száját.
Pedig ez a zenei stílus rengeteg embert mozgat meg, és nem csak a falunapokon, hiszen volt, hogy egyetemi klubokba is beköltözött ez a zene, ráadásul hatalmas sikerrel, míg a zongorista Rakonczai Imre műsorát is feldobta egy-egy ilyen dal. De hogy is van ez akkor? Trend vagy érték? Idővel múló fellángolás? Netán örök darab a magyar zenei palettán?
Erről értekezik két fiatal művész, Horváth Nóra és Oláh Balázs, kutatásaik eredményét megosztva.
„Az érdekelt minket – kezdte el mesélni Horváth Nóra – , hogy ma, Magyarországon az emberek milyen módon kapcsolódnak a tánchoz, milyen módon van jelen az életükben, mint testi élmény. Ezzel kapcsolatban csináltunk egy kérdőívet, aminek összeállításában Albert Fruzsina szociológus segített minket. Az interjúkat Taliándörögdön készítettük, és az interjúalanyok válaszai között egyértelmű közös pont a mulatós volt. Ez adta nekünk az ötletet, hogy ezzel a tánckultúrával foglalkozzunk az előadásunkban” – mondta, majd Oláh Balázs folytatta.
„A néptáncanyagot videókon nézzük, amelyeken nagyon szépen látszódik, ha valaki például társastáncot tanul. Ettől élő a mulatós tánckultúra, ahogyan változik, mert azok, akik táncolják, felfrissítik azzal a tudással, amit máshonnan hoztak. A néptánc ennél kicsit kevésbé érhető tetten, de ránk vár a feladat, hogy ezt a kapcsolatot jobban megfejtsük. Megpróbáljuk a mulatós táncot úgy színpadra vinni, ahogy azt mi megismertük, ám egy kicsit absztraktabb módon. Vegyítjük a kortárstánccal, de azért igyekszünk minél finomabban dolgozni vele, hogy ne az legyen a hangsúlyos. Próbáljuk az eredeti táncanyagot a mi szempontrendszerünk szerint tiszteletben tartani” – tette hozzá.
„Az előadásunkban élő zene lesz – magyarázta Horváth Nóra –, két zenészünk van, Rácz Olivér, aki mulatós zenész, és Molnár András, aki kísérleti elektronikus zenével foglalkozik – ezt a két világot fogjuk találkoztatni. A hyperpop úgy keveredett ebbe bele, hogy Balázzsal hasonlóságot fedeztünk fel a két zenei stílus között, és nagyon szeretjük is mindkettőt. Ráadásul plusz egy jelentésréteget ad az előadásnak, behozza azt a digitális kultúrát, amiben a hétköznapjainkat éljük. Például ha egy fiatal elmegy egy mulatós bálba, akkor ott arra a zenére táncol, ami szól, miközben lehet, hogy a telefonján teljesen más zenék vannak – egy párhuzamos világban teljesen másképp éli az életét. Úgy gondoltuk, hogy hyperpop roncsolt, információval túltömött hangzása jól reflektál erre a kettősségre. Közben viszont zenészeink improvizációik és szerkesztéseik során a két zenei műfaj találkoztatásából egy olyan új zenei világot hoztak létre, amelynek teljesen sajátos hangzása van, és túlmutat a hyperpopon, így az csak referencia maradt.”
Célunk, hogy mindkét közönséget megszólítsuk, folytatta Oláh Balázs. A bemutató a Trafóban lesz 2024.11.21-22-én, de szeretnénk az előadást minél több művelődési házba elvinni és minél nagyobb közönségnek megmutatni.
