Geszti Péter már tinédzserként ő is azt gondolta, jobb lenne, ha édesanyja és édesapja nem folytatnák tovább együtt.
Geszti Péter arról mesélt, miként hatott rá a szülei válása.
– Az az igazság, hogy édesapám mindig is meglehetősen tartott a nagy hangerővel és jó beszélőkével rendelkező anyámtól, aki rabiátus csaj volt, tudott dühöngeni. És hát idővel eléggé megromlott a házasságuk, az utolsó két évben láttam, hogy küszködnek. Tényleg sok konfliktusok volt, amik már kellemetlen helyzetekkel jártak otthon. Ekkor tizenhat éves voltam, és azt gondoltam, jobb is lenne, ha elválnának – emlékezett vissza a Szavakon túl korábbi adásában.
– Apám ’gyorsított eljárással’ elköltözött otthonról, és be is adta a válópert, ami viszont megütötte az édesanyámat. Ebből én tulajdonképpen kimaradtam, a nagy balhék nélkülem zajlottak, ugyanis nyár volt, hetekig távol voltam. Később viszont láttam, hogy az anyámat ez az egész rettenetesen megviseli. Az első másfél év mélyrepülés volt a számára, de utána fel tudott állni belőle. Mégis azt gondolom, maga a válás a mai napig egy nagy trauma az életében – idézi a Story magazin.
Bár a szülei kapcsolata viharos maradt, sosem állították őt választás elé.
– Amikor az apám elment, jó viszonyban maradtunk, de értelemszerűen ritkábban láttam őt, mint korábban. Messze költözött, Budapest egy egészen másik részére, az anyám pedig maradt abban a lakásban, ahol közösen éltünk. És sosem zsaroltak azzal, hogy válasszak közülük. Szörnyen megutálhatták egymást a végére, ugyanakkor ez mégsem fertőzte meg a velem való kapcsolatukat. A tőlük kapott szereret, odaadás és figyelem tett engem alkalmassá arra, hogy felépítsem az életem sikereit, vagy hogy könnyebben felálljak a bukásokból. Mindig nagy szeretet vett körbe, még akkor is, amikor az apám már nem élt. Igazából még most ez balanszíroz ki engem – mondta.
