Július elsején lett volna Berki Krisztián 42 éves, édesanyja első útja fia sírjához vezetett.
A gyászoló Júliában gyermeke sírjánál újra feltörtek az emlékek, amikor még fiával ünnepelhetett.
– Aranyos, szófogadó gyerek volt. Mindig megünnepeltük a születésnapját a családdal. Felnőtt korában erre már kevésbé volt alkalom, hiszen nagyon elfoglalt volt, de telefonon mindig beszéltünk. A gyermekem két hónappal ezelőtt elment, Tatabányáról utaztam Budapestre a sírjához, hogy „felköszöntsem”. Három szál fehér rózsát vittem neki, és egy szalagra ráírattam: „Boldog születésnapot kívánok Neked. Drága gyermekem, Krisztián.” Megsimogattam a fejfáját, és mondtam neki, hogy „Gyere haza, ha ráérsz! – kezdte a Borsnak.
– Éppen akkor ott volt egy rajongó kislány, más is látogatja a sírját, mert a koszorúkat valaki leszedte, láttam néhány mécsest és több fehér angyalkát is elhelyeztek a fotója mellé. A szívem kettészakadt, amikor ott álltam a fiam sírja mellett. Egyszerűen nem értem, és nem akarom elhinni, hogy miért kellett elmennie. Szoktam beszélni hozzá – de tudom, hogy válasz már nem fog érkezni –, mindig kérdezem tőle, hogy miért kellett ennek megtörténnie, amikor nagy jövő várt rá és tele volt tervekkel. Az utóbbi időben mesélte el, hogy mire készül, mindig mondogatta, hogy majd én is megyek vele szerepelni a műsorába. Minden üzenete a telefonomban van, képtelen leszek valaha is törölni – mesélte Júlia.
