Sikerült lelkileg feldolgoznia a vele történteket.
Herczeg Zoltánra és egy másik férfira tavaly októberben csaptak le a nyomozók, drogkereskedelem gyanúja miatt tartóztatták le őket. Fél év után idén áprilisban szabadultak a rácsok mögül, augusztus 20-ig nyomkövetős bűnügyi felügyeletbe, azaz háziőrizetbe kerültek. A divattervező május elején a Fókuszban beszélt először a börtönben töltött idejéről, illetve arról, hogy úgy véli, nem történt volna meg vele mindez, ha „nem lépett volna a hatalom tyúkszemére”.
Herczeg a börtönben a saját testmagasságánál jóval rövidebb ágyon kellett meghúznia magát, ami komoly megpróbáltatás volt a gerincének.
– Fél évig tulajdonképpen magzatpózban aludtam, hiszen az ágy csak 180 centi hosszú volt, ami épp tíz centiméterrel rövidebb nálam. Emiatt hiába próbáltam helyezkedni, valahová mindig beütöttem egy testrészem, így maradt a magzatpóz, ami alaposan igénybe vette a hátam, vállam. Ehhez hozzá jött még az a kemény fegyencedzés is, amit bent sokkal intenzívebben végeztem, mint előtte idekint – magyarázta a Blikknek.
– Az itthoni ágyam két méterszer két méteres, de még azon is állandóan helyezkedem, viszont a börtönben erre nyilván nem volt lehetőségem. Fél év után pedig az ember megérzi, ha hosszú órákat tölt naponta ugyanabban az összegömbölyödött pózban – mondta a divattervező, aki maga is meglepődött, mennyien próbáltak neki segíteni a szabadulása óta, két masszőr is járt már nála, emellett többen küldenek neki ételt is.
– Mindenféle finomságot is küldenek nekem, ami hihetetlenül jól esik a börtönkoszt után. Sokan jelezték, hogy ajánlanak profi masszőrt és már jártak is nálam ketten, a kezelés sokat segített már most a hátamon. De felvettem a kapcsolatot csontkováccsal is, mert lehet, hogy drasztikusabb beavatkozásra lesz szükségem – mondta.
Herczeg Zoltán úgy érzi, nem sínylette meg a rácsok mögött töltött időszakot, és mivel korábban is nagy figyelmet a fordított a mentális egészségére, a sokadik letartóztatás-meghosszabbítást is sikerült feldolgoznia odabent.
– Amikor meghosszabbítják a letartóztatást, a börtönpszichológus általában felkeresi a rabot, hogy megállapítsa, nem viseli-e meg túlzottan. Én elég erős voltam lelkileg, de ezzel nem mindenki volt így sajnos. Több öngyilkossági kísérlet is történhetett, ezek híre óhatatlanul eljuthat a többi rabhoz is, hiszen a benti egy zárt világ. A fekete, zárkából kiszivárgó füst, amikor valaki fel akarta gyújtani a matracát, azért elég feltűnő, mint ahogyan az is, ha a takarítók vért mosnak le a falról, mert valaki megpróbálta felvágni az ereit. A pszichológussal való beszélgetések engem igazából csak megerősítettek abban, hogy jó irányban haladok a magammal való munkában – tette hozzá.
