Baranyi László színművész június elején került enyhe sztrókkal kórházba.
Öt napot töltött ott, szerencsére ma már jobban van, de kivizsgálásokra kell még járnia.
– Hatalmas kivizsgálási folyamat vége felé vagyok, most a motort ellenőrzik – kezdte viccelődve a Borsnak a 96 éves Laci bácsi. – Az eddigi vizsgálatok alapján kiderült, hogy a koromhoz képest nincs szervi bajom. Viszont a vérem nagyon sűrű, ezért vérhígítót kell szednem. 93 éves koromig csak kívülről láttam kórházat, nem vagyok gyógyszerfüggő, mert nem is volt rá szükség idáig. Ezért voltam annyira elkeseredve, mert folyton azt kérdezgettem, az élet vége tényleg ilyen? Miért nem lehet másképp? Amikor rosszul lettem, potyogtak a könnyeim, azt hittem itt a vége – emlékezett vissza a történtekre.
A színész még nem épült föl teljesen, de bizakodó annak ellenére is, hogy pontosan tudja, már sosem lesz újra a régi.
– A remény hal meg utoljára, a közmondás is ezt mondja, valahogy én is így vagyok ezzel a mostani helyzettel. Nem tudom, a meleg okozhatja-e, de vannak napok, amik nagyon rosszul indulnak. Időnként a közérzetem lehangoló, ilyenkor az jár az eszemben: öreg vagyok, nincs már értelme az egésznek. Néha küzdök a másik énemmel, hogy mi a fene van velem, hogy ilyen gondolataim támadnak. Ilyenkor aludnom kell egy jót, és utána másképp látom a világot – fűzte hozzá.
Baranyi Laci bácsi a kórházban töltött ideje alatt még imádott kis unokájáért is aggódott, aki épp akkor tette a szóbeli érettségi vizsgáit. A történtek után végre van egy kis boldogság is a családban, ugyanis Kamilla nagyon jól teljesített.
– Még a háborúban sem imádkoztam annyit, mint az utóbbi időben. Azt kívántam, hogy Kamilla jó tételt húzzon, én pedig gyógyuljak meg. Okos kislány, leérettségizett. Most pedig újabb nehéz egy hónap vár ránk, ugyanis hamarosan felvételi vizsgát tesz, ugyanis a médiában szeretne majd dolgozni. Az Örs vezér téren található egyetemre jelentkezett, csak azt nem döntötte el, hogy riporter vagy rendező szakra akar-e menni, mert eddig a vizsgákra koncentrált – mondta a büszke nagypapa.
A színművész hosszú évek óta nyáron vidékre költözik. Ábrahámhegy az ő kis eldorádója, egy igazi paradicsom, ahova éppen most készül elutazni.
