Túri Lui az egyik legszebb karriert befutó magyar énekes.
Túri Lajos, művésznevén Túri Lui régi motoros a zeneiparban, határon innen és túl elképesztő sikereket ért el, s egyedüli magyarként kapott Grammy-FIDOF díjat. A mai napig aktívan zenél, emellett hangtechnikusként dolgozik egy rádiónál. Ösztönös tehetsége vitathatatlan, azonban állítja, szerencsés korszakban született, mára ugyanis a szakma méltatlanul felhígult. Túri Lui a Trimedio Newsnak mesélt arról, hogy a zenész szakszervezet elnökeként hogyan tenne rendszert a mai zenei világba.
– Hivatalos vizsgához nem kötném azt, hogy valaki énekes vagy zenész lehessen, de bevezetnék egy pontozási rendszert! Lenne 12 pont, vagy stílusosan: hangjegy, lényegében kritériumok, aminek egy zenésznek meg kell felelnie. Összeállna egy bizottság, a zenei világ krémje, és elbírálnák, hogy egyes előadók mennyire felelnek meg a kritériumnak, hány pontosak is. Egy szűrő lenne, egy viszonyítási alap. Nem szimpatikus, hogy a mai világban minden önjelölt énekes rögtön a legnagyobbak közé sorolná magát. Olyan ez, mintha valaki orvosnak „érezné” magát, és bemenne a műtőbe. Életveszély – fejtette ki határozott véleményét Túri Lui. Ő maga ugyan több hangszeren is játszik: hegedűn, gitáron, dobon, mégsem tartja elvárásnak egy énekestől, hogy mestere legyen valamilyen hangszernek.
– Léteznek olyanok, akik megszületnek, és zseniálisak. Az egyéniség, a színpadon való működés is legalább olyan fontos, mint egy tiszta hang. Az előbb említett 12 pontos rendszerben lennének szakmai kritériumok, mint az intonálás, de ugyanúgy fontos a színpadi jelenlét is. Ott van például Gilbert Bécaud, a Nathalie című örökzöld énekese. Nem biztos, hogy több oktávban tudna énekelni, de nem lehetett nem rá figyelni.
S hogy ki Túri Lui számára a hazai zenészek közül az etalon, kinek 12 pontot adna a saját fejlesztése alatt álló rendszerben?
– Demjén Ferenc. Rózsi istenadta tehetség, egy egyéniség, a zenéje örökzöld. De mélyen elismerem Charlie munkásságát is.
Túri Lajos bár megtehetné, nem éli a nyugdíjasok unatkozó életét:
– A Klubrádió egyik hangtechnikusa vagyok, ettől működik az adás, hogy mi itt kapcsolgatjuk a gombokat. Persze korábban is csináltam már ilyet, csak akkor a zenéken kellett dolgoznom, hangsávokat állítanom, most pedig a szignálokat, híreket indítom.
Emellett az énekesi karrierjét sem hanyagolja:
– Hazudnék, ha azt állítanám, hogy sok helyre hívnak. De évi húsz fellépés így is van. Nem vagyok elégedetlen. A rádióban heti három napot dolgozom, és otthon is sok a teendő, egy családi házban mindig kell valamit csinálni, csináltatni – fogalmazott a zenész, aki elismerte, nem egy ezermester, de az elektronikához ért, az árammal kapcsolatos feladatokat szívesen magára vállalja.
S ha már otthon, család: hat gyermeke született, lett közülük valamelyikből zenész?
– Egyikből sem, hála az égnek! Mindannyian zongoráznak, de utálják! – nevetett. – Anyámnak lenne igaza, aki nem akarta, hogy zenész legyek! Pedig pont jó korszakban születtem, az 1980-90-es években szárnyalt a hazai zenei világ. Haragudnék, ha ma élném fénykorom, s egy lapon említenének bizonyos mai „sztárokkal”, akiket inkább meg sem nevezek!