40 évet repült az időben Várkonyi András és ritkán látott fia, Gyula.
Régi fotókat rekonstruáltak, ami édes emlékeket idézett az ország Vili bácsijában.
– Az egyik közös családi program nálunk a fényképek nézegetése, szinte mindig előjön egy vidám sztori is, de olykor sírunk is. Az interneten sok hasonló fotót látni, hogy ilyen volt és ilyen lett, hát nem mindig pozitív a végeredmény, de olyan jó ránézni ezekre. Még régebben édesapámmal is csináltunk egy ilyet, úgy örülök, hogy megtörtént, mert ő már nincs velünk, így különösen jó visszanézni a képeket. Feltódul a sok emlék, elönt a nosztalgia – kezdte Várkonyi András.
A színész és rádiósként dolgozó fia ritkán találkoznak hétköznapokban, mégis közeli a viszonyuk.
– Ritka alkalom amikor együtt lehetünk, mert Gyuláék messze laknak. Hétvégenként találkozunk, minden nap beszélünk telefonon. Most ez az erdei kirándulás és fotózás igazán jó közös program, örülök, hogy az egészségi állapotom lehetővé tesz még hasonlókat. Jó egy éve még nem voltam ilyen fitt és mozgékony, nem tudtam lehajolni, mintha 100 tűvel gyötörtek volna, fájt a kezem, az ujjaim, mint kiderült egy makacs ízületi gyulladás ért utol, de Oszvald Marika megmentett. Ajánlott egy ízületregeneráló kúrát, ami több, mint 160 hatóanyagot tartalmaz. A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógynövények segítettek, mindegyiket évszázadok óta használják kínai és indiai gyógyítók – meséli András, aki fiával és Pajtival is tökéletesen tudja tartani az iramot.
– Azóta sokat járok ebbe az erdőbe, ami közel van az otthonunkhoz. Mindig magammal hozom a kutyámat, de gyakran elkísér a feleségem is. Boldog vagyok, hogy most a fiammal jöhettem ide. A képek, amiket rekonstruáltunk, már vagy negyven évesek. Akkor még egy másik kutyánk volt, a Kormos, aki remekül érezte magát a hegyen, most a Pajti kutyánk a hű társam – mondta a színész, akiből előtört a nosztalgia a fotókat látva.
– Kiegyensúlyozott a viszonyunk a fiammal, persze más azért az apa fia kapcsolat, amikor kicsik a gyerekek. Oda kell figyelni sok mindenre, az iskolára, hogy minden rendben menjen. Nálunk főleg a feleségem volt, aki jobban oda tudott figyelni, én nagyon sokat dolgoztam akkoriban. Gyula eleven gyerek volt, amilyen én magam is, szavam nem lehet, mert én is egy sok váratlan húzást megléptem anno. De hát azért gyerek a gyerek, hogy ősz hajszálakat okozzon édesapjának – emlékezett vissza a Barátok közt deres hajú sztárja.
