Unokája számára is varázslatossá szeretné tenni az ünnepet.
Gyermekkorában olyan varázslatos karácsonyokat teremtettek számára a szülei, hogy Oszvald Marika úgy érezte látta, ahogy berepült egy angyal az ablakon, és letette a fát. A szubrett az idei szentesét különös izgalommal várja, hiszen unokája már hét hónapos lesz, így fáradhatatlanul dolgozik rajta, hogy neki is átadja a csodát.
Nem esik nehezére az ünnep Oszvald Marikának. A színésznő úgy érzi, kicsattan az erőtől, és minden vágya az, hogy unokájának, Vincének igazi téli csodavilágot teremtsen, karácsonykor a szívét és környezetét is ünneplőbe öltözteti.
– Nagyon sokat jelentenek számomra az ünnepek, sok éven keresztül külföldön töltöttem ezt az időszakot, de most végre megadatott, hogy itthon legyek, és nem lesz előadásom sem. Az idén a december azért is különleges, mert 7 hónapos az unokám, már valamit észlel ebből a dologból. A karácsony mindig is fontos volt számomra, emlékszem képekről az első ünnepemre, gyönyörű volt. Most megpróbáljuk Vincének is ilyen csodálatossá tenni. Én díszítem a fát, kitakarítom és kicsinosítom a lakást, szóval az előkészületek az én feladataim közé tartoznak. Szerencsére nem esik nehezemre az ünnep, pedig nemrég még nem voltam ilyen fürge. Úgy éreztem, mintha a lábszárcsontom ki akarna jönni a combcsontomon, iszonyatos fájdalom volt, szinte húztam magam után a lábam. Elhasználtam a testemet és bizony a fájdalom sem került el. Emiatt is kezdtem el egy ízületregeneráló gyógynövénykúrát, ami szerencsére elmulasztotta a bajaimat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra – kezdte Marika, aki gyermekkora óta rajong az ünnepekért.
– A karácsony egy varázslat, gyerekkoromban a szüleim olyan meséssé tették, hogy a mai napig őrzöm ezt a csodát. Hiába tudtam 4-5 évesen, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de én láttam, ahogy berepül az angyalka, leteszi a karácsonyfát és kirepül, olyan erős volt a fantáziám. Az ötvenes években nem volt ilyen gazdagság, mint most. Szerettem ajándékot kapni, a kis apróságoknak is nagyon tudtunk örülni, de a lényeg az volt, hogy együtt legyen a család. Volt, hogy harmincan gyűltünk össze. Igyekszem ezt megőrizni most is, hogy a szeretet legyen a lényeg, és a varázslatos atmoszféra legyen az, amitől Vince számára is egy csoda lesz az ünnep – mondta a büszke nagymama, akinek az ünnepi asztaláról természetesen a finomságok sem maradhatnak el.
