A Prémium Médiaválogatott Split T-Pong világrekordot állított fel.
A Split T-Pong, vagy más néven vízi pingpong, Valovits Gyula és felesége, Szily Márta találmánya. Ennél a játéknál a pingpongasztal kisebb, könnyebb, a víz tetején úszik, nincs rögzítve. A játékot egy speciális kesztyűütővel kell játszani.
Az új világrekord felállításának helyszíne a Hotel & More szállodákat üzemeltető cég által vezetett Park Hotel Harkány wellnessfürdője volt. A csapat tagjai este 8 órától reggel 8 óráig folyamatosan adogatták egymásnak a labdát. A párosok állandóan cserélődtek, nem volt megállás. Aki elfáradt, lazíthatott a medencében, de jobbára ott is játékkal telt az idő.
A SplitT-Pong egyedülálló rekordjának rekorderei: Feng Ya Ou, Virág András, Vajtó Lajos, Keller József, Szenes Sándor, Boda Gábor, Török László, Molnár Róbert és Földesi János.
A rekord felállítását követően – mindössze pár órás alvás után – beszélgettem a Prémium Médiaválogatott két ifjú tagjával, Feng Ya Ou-val, és Virág Andrással.
– Egy világrekordot állítottatok fel az éjszaka. Hogy érzitek magatokat? Milyen volt? Hogy bírtátok az egész éjszakás játékot?
– Iszonyatosan fáradtan – mondja Andris.
– De világbajnokként – veszi át a szót Ya Ou. – Jó érzés ezt így kimondani. Bár nem egy olimpiai sportágból csináltunk rekordot, de izgalmas volt, és nagyon-nagyon szórakoztató, és egyben fárasztó is, de az ilyen élmények miatt csinálja ezt az ember. Mindig úgy megyünk haza, hogy alig várjuk a következő alkalmat, hogy együtt lehessünk, együtt csinálhassunk valamit.
– Visszaemlékeztünk kicsit a gyerekkorunkra – folytatja Andris –, konkrétan ez egy olyan játék volt, amit gyerekként iszonyatosan élveztem. Most megadatott az a lehetőség, hogy egy kicsit újra gyereknek érezhessem magamat.
– Andris, neked ez az első alkalmad volt a Médiaválogatottban. Hogy tetszik a csapat? Milyen volt számodra ez a rendezvény?
– Számomra ez derült égből villámcsapásként jött. Hirtelen szólt nekem Ya Ou barátom, hogy „Figyelj Andris! Holnap van egy ilyen nagyszerű lehetőség. Akarsz jönni? Mondtam, hogy persze, akarok.” Nagyon imádtam a csapatot. Nagyon jól el tudtam velük beszélgetni, egy hullámhosszon voltunk. Szeretem magam olyan emberekkel körbevenni, akik nagyszabású sportolók. Nekem ez nagyon jó érzés. Teljesen másként tekintek azokra a sportolókra, akik már letettek egy nagyobb eredményt, sikert az asztalra. Számomra hatalmas nagy megtiszteltetés, hogy gondoltak rám, hogy itt lehettem, és az meg nagyon-nagyon szuper volt, hogy ráadásul ilyen jól éreztük magunkat. Az, hogy egy világrekordot is beállítottunk, az egy újabb pipa a bakancslistás dolgaim között.
– Akkor ezek szerint ezentúl is láthatunk a csapat tagjai között?
– Mindenképpen. Amikor időm engedi, és nem ütközik semmivel, megpróbálok mindent úgy csinálni, hogy együtt tudjak lenni a srácokkal.
– Szoktál focizni?
– Nagyon régen fociztam már, de tudok. Van labdaérzékem. Karate edzések előtt van, hogy a srácokkal focizunk.
– Ami fontosabb az, hogy a labdaérzéke van-e – mondja Ya Ou –, és ezért tegnap túlesett egyrészt egy beavatáson is, másrészt mindenféle labdajátékot kipróbáltunk. Én nem játszottam még Andrissal semmilyen sportot, de azt kell, hogy mondjam, kellemesen meglepődtem rajta, hogy konkrétan az van, hogy hiába küzdősport az, amit űz, teljesen jó alap, ha fociról van szó, ha pingpongról van szó, mindegyikhez. Ebből a szempontból is abszolút beleillik a csapatba.
– Régóta barátok vagytok?
– Körülbelül egy éve volt egy esküvői ruhabemutató, ahol mindketten férfi modellek voltunk. Vendég modellek. Nekem a párom is ott volt. Ott ismerkedtünk össze Andrissal. Pont arra fele mentem, így hazavittem, közben beszélgettünk, és pikk-pakk tök jó barátságban lettünk. Ezt azóta is ápoljuk. Pont ezért én különösen örülök neki, hogy ott lehet velem a Médiaválogatott rendezvényein. Kvázi osztozhatok ezekben az örömökben vele.
