A színész nővére még a háború első napjaiban Magyarországra jött, ám édesapjuk továbbra is ingázik Magyarország és Mezővár között.
Élete minden területén igyekszik a maximumot hozni Józan László, aki nemrég úgy döntött, szabadúszóként folytatja színészi pályafutását.
– Szerettem volna, hogy a színházi feladataimra nagyobb legyen a rálátásom, hogy az én kezemben legyen az irányítás. Nem cserélnék és vállalnék más munkát, szeretem, amit csinálok, különösen ebben a mostani formában. Korábban volt, hogy egy hónapban 30 előadást vittem és az egy idő után egész más érzés. Nem akarok panaszkodni, siránkozni, szó sincs erről, egyszerűen csak egészen más most így színpadra lépnem és örülni annak, hogy ma éppen azt a darabot játszom, amit – mondta a Sláger FM-en Józan László, aki mindig igyekszik pozitívan állni az élet dolgaihoz.
– Mind a munkámban, mind a magánéletemben annak vagyok a híve, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz. Érdekes, hogy mióta ez a szemléletem, lemorzsolódtak mellőlem. Persze inkább olyanok, akik maguk is negatívak és a panaszt várták. Nem is baj, hogy így alakult – tette hozzá a színész, aki egyetlen dolog felett azonban értetlenül áll.
– A kommunikáció híve vagyok, így az, hogy (a szomszédban) háború van, maga a szörnyűség. Kimondani is borzalmas, de lassan hozzászokunk ehhez. A nővérem a háború első napjaiban átjött Magyarországra, édesapám pedig ingázik Vári és Magyarország között. Örülök, mikor velünk van, de szörnyű, ami történik – mondta az orosz-ukrán háború kapcsán Józan László.
